Tisztatüdő meg a gumicukros majális

Egyébként Petyó jól van, ma elvittem egy röpke hallgatózásra a gyerekorvoshoz, de tiszta a tüdeje.
Mondjuk immár másodszor sikerült visítófrászt kapni az olyan veszedelmesen fájdalmas tevékenységtől, mint a sztetoszkóp érintése. Marhapoén volt.
De a bőgés alkalmával legalább meghallotta a doktornő is, miért hoztam el. Még kicsit krákogós, de erre már nem kell szedni semmit (a Stodal mehet még a héten, de az homeopatás cucc, nempálya)

Úgyhogy ha így igaz, hogy megúsztuk egy hét alatt, akkor nagyonkirályak vagyunk!

Tegnap elmentünk majálisba.
Biztos nagyon meleg lehetett, mert meghívtam a nagyobb kölykök egy adag.... gumicukorra.
Nincs mit tenni, én is öregszem...
Na jó, azért történt, mert egyik nap meglátta a Haribo reklámot, felcsillant a szeme és bejelentette: Ilyet kóstoltam ám a bölcsiben! (A fene a magánbölcsibe...) Már tudtam a végzetem: "És ízlett?" Igen, nagyon finom volt. Majd veszel nekem anya? "Hát persze!" (Majd százévmúlva....)
De aztán csak kapott. Végülis vásárfia kell. (Persze tavaly még nem voltam ilyen öreg, érzékeny, és főtt kukoricát kapott. :) )

Petyusz jól elvolt, mondjuk a kölesgolyók megint ráragadtak a ruhájára.
Ma vettem neki bulátát, hátha könnyebb megfogni, de nem túl okos a ded, azt is egyben próbálja beszuszakolni a fejébe. (Persze nem megy, és a nyálas, szétmállott részek lepotyognak, éééés megszáradva felragadnak a ruhájára....)

De voltunk majálison és kész.