Nyűglődős tanácsadás

Ma egy rémálom. Ahhuhhahh... Le kell szoknom a kistáskabuliról!
Többet ilyen nem lesz.

Az egész napot elcseszte, hogy a mai tanácsadás időpontunk: 13.30.
Keményen pont az alvásidő közepében.
Jól eltaláltam hogy délelőtt alszik egy kicsit, ezért babakocsival sétálgattunk. (Ez be is jött aludt is egy fél órát.)
Aztán hazajöttünk, majd egy óra múlva elmentünk tanácsadásra. Már a kocsiban majdnem bealudt, így kézben cígöltem negyed órát. Jó idő volt hozzá.

Aztán oltás. Jaaaa, hogy azt otthon a hűtőben felejtettem. (Most az a poén, hogy nem egyedül vagyok ekkora marha, mert az előttem lévő anyuka sem hozta magával.)
Én azt hittem sikítok! Komolyan, csak ezért nem variáltam el az időpontot, mert Peti stabilan nem beteg, ha most eltetetem az időpontot, akkor ki tudja beteg lesz-e. Ez meg a 2. oltása ugyanannak, vagyis nem kéne hónapokig húzni.
De, mázli: volt két oltása a dokinak. Csak könyörgött, hogy legalább egyikünk hozza be holnap reggel 8-ig a sajátját cserébe.
Én vállaltam, majd Laci beugrik vele...

Aztán megtudtam, hogy Peti valószínűleg életben marad a "nem ivás" ellenére is, és engedélyt kaptunk a tejtermékek fogyasztására is (itt még nem nyígtam, de biza ezaPeti reggel 80 mili tápszert, vacsira meg ha ügyes vagyok 100-at eszik meg. Osztcsókolom. Ennyi a folyadék, a tejalapú meg ami még számít....)
Így nagyon örülök, hogy legalább kefír, joghurt sajt stb... jajj, de jó is lesz!

Na és persze 14.00 is volt már addigra, azt hittem, a délelőtti szunya után majd vígan ellesz. Hát túróst!
Aludni készült újra hazaúton a babakocsiban. Én meg nem terveztem még másfél órát sétálni, így kézben hazacígöltem.
Jóvóóót így fülledt 30 fokban, úgy néztem ki utána, mint aki lenyomta a Bécs-Pozsony-Budapest szupermaratont. A szagom is hasonló lehetett. Vagy aki maratont fut, nem is büdös? Meg kéne kérdeznem Hangyát...

Amúgy is durci vagyok, mert azt hittem, hogy desokat eszik a gyerek, oszt hízik majd, mint a kisdisznó. De annyira nem... Pfff.... Pedig elterveztem, hogy a giliszta súlyát egy éves korában közhírré teszem! (Jelenleg ugyanis csak néhány kivételezett egyén tudja... :) )