Sb. szülinap avagy torta történet 2.

Vigyázz! Hosszú lesz!

Kezdjük a legfontosabbal.
Aki eddig azért nem vállalt gyereket, mondván nála még a szobanövények is kihalnak, annak hajrá!
Eszterem az ékes bizonyíték, aki immáron 3 éve túlélt. (Jó, jó, Petinél azért rezgett a léc, de az eredmények tekintetében 2-ből 2 gyerek és egy újabb kidobásra váró szobanövény már bizonyítéknak tekinthető.)
Valahogy én olyan gyerekeket nyertem, amelyek táplálkozási szokások tekintetében rendre az éhezést választják... úgyhogy igenis teljesítmény egy 13,5 kilós 3 éves!
Bár ez most nem egy rinya poszt (ma voltunk oltáson Pepóval, ergó mérték is... brrrr...), úgyhogy őt hagyjuk ki a buliból.

Node éljenéljen az én drága 3 éves kislányom, tündibündi virágszálam, akiről jelenleg nem nagyon mondható el semmi panasz. Szép is okos is és van neki tortája.

Háháááá, kettő is...

Ott kezdődött a dolog, hogy vajon hány tojásból kell a 24cm-es tortaformába piskótát sütni?
a) Kriszta - 5. (Ő cukrász.)
b) Kriszta - 6 vagy 8 (Ő nem cukrász.)
c) net - 6
d) mameszom - 8 (Ő sem cukrász, de látott már süteményt.)
e) Ildi - profi tortasütő- 10.

Ezek után átlagoltam, gyököt vontam súlyoztam a hozzáértések arányával, és 8 tojásból csináltam.
Az elsőt.
Mondom az elsőt, amely alkalmával a szétválasztott tojásokat egymás mellé próbáltam dominó alakban tenni, hátha elfér 8 egymás után. (Nem fér.)
Nem baj, a nagyja megmaradt. Keverés-kavarás-be-a-sütőbe. Akkor vettem észre, hogy egy tojás kimaradt. Nem baj.
És még így is ömlött volna ki a formából, és egy adag tésztát kiöntöttem.
Miközben észrevettem, hogy a lisztet sem kevertem egyelentesen bele, itt-ott fehérlett.

Node: Benéztem a  sütőbe, ahol megállapítottam
első körben, hogy jééé, ez egy tooooorta!!!
Második körben: jéééé, ennek beesett a közepe.
Harmadik körben: jééé, ez megégett.

Király. Újabb piskótakör.
(Azért az tiszta ugye, hogy Peti nem az a klasszikus tejbetök: "fekszem, aztán nézek ki a fejemből" gyerek?)
Szóval fél lábbal gyerekszórakoztatás, fél kézzel csörgőhajigálás és közben az "Egyszer volt egy kemence" ütemes skandálása segített hozzá a 2. tortához. 6 tojásból.

Node, ha már van egy elcseszett torta, lesz belőle legalább itthon is torta a köszöntéskor. Kéne bele krém.
Egy diós krémhez találtam hozzávalókat itthon, netről receptet, mehet!
Persze nem gondoltam, hogy a tortakrém készítő blogger tudja a dolgát, így több tejet tettem hozzá. Hát a végeredmény pont annyira folyt is, amennyivel többet.

De minden jó, ha vége jó.
Lett egy folyós diókrémes, égéstermékektől mentesítendő körbevágott, ezért mini torta, gyertyával, amit Eszti megkóstolt, de inkább nem.
Viszont csillogó szemekkel boldog volt tőle.
És így nanáhogy én is.
Laci is, aki szerint nem olyan gáz, és finom is volt. (Azért este, amikor meglátta a számítógépen az elkészült fotókat, pofátlan módon úgy röhögött rajta, hogy majd' leborult a székről. Próbáltam duzzogni, "süssél te vazze", de sajna tényleg annyira randa lett, hogy nekem is röhögnöm kellett rajta.)
Ímé torta á'lá Móni
(És mielőtt a látvány alapján leírod a tudományom, várjál, van még torta!!)

No, és mi lett a bölcsibe készített csokitortámmal?
Béta verziós piskóta király, krém extrakirály, csokivirágok csodásak.
Az eredmény meg legalább mehet a széles közönség elé:

És hozok még ezer meg ezer képet, elvégre szülinap van, vagy mi!