2012. febr. 29.

A papír meg a díjak

Hétfő reggel már ciki volt, amikor apjuk megkérdezte, vajon hova lettek a hosszú ujjú pólói.
Hát biza a vasalnivalókat gazdagítják. Az összes! És inkább örüljön, hogy a kb. 25 katonai pólóból van még a szekrényben vagy 3...
Szóval nekiestem a vasalnivalónak délután, kb. a 3. ruhadarabnál tartottam, amikor telefonált a Kriszti, hogy ők elugranak. Mivel Franciahonból jöttek haza, hát azonnal ki is esett a vasaló a kezemből. Elkezdtem leszervezni fejben, hogy Pepókirály egyen is, ne azt kelljen szerencsételen- egyelőre gyermekteleneknek végignézni, milyen az, amikor egy 8 hós ded szorosra zárt szájába befeszítem a spenótot.

Anyám, Eszti, legközelebb csak téged hívlak, ha bármi van. Ugyanis kínomban (Spenót? Ránézésre sem...), szóval jól öszekevertem Sinlaccal. Nem részletezem, milyen látványt és ízélményt nyújtott, de ha ez kell, akkor egye. És ette. 2* 30 gramm formájában belekanalaztam, miközben egyik kezemmel egy Coop katalógust zörgettem.
Vagyis "ha eszel mérhető mennyiséget, akkor esküszöm megkapod".
Evett, nem is értettem hogyhogy, de örültem a szaros 70-nek is. Meg is kapta az újságot, hiszen az ígéret az ígéret, mégha 6* viszaszívtam volna is.

Bejöttem a szobába, és rákattintottam a levelezésemre, ahol láttam a kommenteket, és aztán rákattintottam a blogokra, aztán meghatódtam milyen kedvesek is vagytok a díjakkal, aztán beleolvastam a blogjaitokba, aztáááán...

... rájöttem, hogy a gyermeket kint felejtettem a konyhában a habtapin már vagy 10 perce egy Coop katalósussal a kezében. Persze hallottam a hangját, miközben lelkesen azt mondja : gágyágyá. (Ez stabilan annak a hangja, hogy valami van a szájában.)

Kiszaladtam.
Háááát, mondjuk úgy, hogy nem ez alapján az újság alapján választom ki az akciós árukat az Univerből...

Jó, hiányos is volt, de második gyereknél az ember nem ijed meg már annyira néjhány efogyasztott ív papírlaptól. (Miután az elsőből sem jöttek ki akciós árcetlik alul, reméljük, a kettesből sem fog.)

A díjakról annyit, hogy nagyon köszönöm nektek, így félig ismeretlenül is. Elfogadom, és örülök neki, de nem szoktam ezeket kitenni. Nem baj lányok?

Viszont cserébe -hogy lássátok, jól esett- elmondom a kitételét, a 3 dolgot rólam, amit nem, vagy csak kevesen tudnak:

- A "Meet Joe Black" óta szerelmes vagyok Brad Pittbe, de asszem a szélesszájú mellett nincs esélyem. (Ribi.)

- Minden alkalommal el kell gondolkodnom azon, milyen példákkal illusztrálta Hajnika az egyelőre /egyenlőre írását. Mert sosem tudom azonnal, melyik a helyes. Ellenben meg sem kottyan egy Mus Musculus vagy egy Felis Catus. (Viszont ezekre meg semmi szükség a mindennapokban.)

- Csak azért nem néztem a ValóVilág döntőjét, mert túl sokáig tartott. Viszont egyszer szavaztam, már nem emlékszem melyik műsorban (asszem a táncosban), mert egy adott pillanatban megéreztem, hogy enyém lesz a nyeremény, amit a szavazók között kisorsolnak. (Nem lett az enyém.)

(Ui: én is fejem a tejet még mindig :P)

1 megjegyzés: