De. Mégis.

Háhááá! Feltámadtam halottaimból!
Nemtom hogyhogy, de most kösz, jól vagyok. (Szerintem köze lehet a dolognak ahhoz, hogy Pí éppen mostanában már nem huggyant poénból a szőnyegre...)

Különben persze rögtön mániás depresszióra gyanakodtam, de ahogy körülnéztem a lakásban, hamar rájöttem, hogy ez valószínűleg nem a depit követő tevékeny szakasz. :)

Szóval voltunk a dédinél. Egy egész hétig. Jó volt, még úgy is, hogy 1,5 napig zuhogott. Ez oké, gáz volt. De ennek meg az lett a következménye, hogy megszüntettük Pepp digitalizálódását.
Ugyanis elvittem a táblagépüket, csakis azért, mert mondtak esőt a hétre.
Mamához amúgy nem vittem volna, de ezen kívül egyáltalán nem vagyok ellensége a dolognak.

Mert Peti pl. ilyen puzzle típusú játékkal játszott, amiben a helyére kellett húzogatni a formákat. Kvázi formafelismerésnek és párosításnak gondoltam, simán fejlesztőnek. Csak a gépezés közben felvett testtartás volt nekem nemtetsző. Így naponta meghatározott időt a táblagéppel játszhattak (ez max. 2* fél óra volt).

Node Pí bezizült. Uhh. Azt képzeljétek el, hogy letelte az időkerete, akkor kisebb balhéval elvettem tőle és onnantól kezdve csak ezt kérdezgette. (Mikor játszhatok babaetetőssel? Megengeded anya? Fel van töltve a táblagép?)
És akkor megérkezett az 5 napja nem látott apja, akinek boldog mosollyal rohant a karjaiba, és felröppenve a nyakába azonnal megkérdezte: Apa, táblagépezhetek?
Na itt rúgta el a pöttyöst véglegesen.

Azóta nem kapja meg egyáltalán. Majd, ha kicsit érettebb lesz. Asszem. Talán.

A másik. A telefon. Ez még az a telefonja volt Petinek, amit anno Misipapa adott oda Esztinek (valamikor Peti születése körüli időben, vagyis már 3 éve). Azóta nyúzta Eszti, nyúzta Peti. Videókat csináltak és néztek, nyomogatták, fotóztak, zenét hallgattak rajta. Szóval dolgozott a teló rendesen.
Csakis Nokiát vegyetek! Mert mi lett a halála? Hogy Peti egy jól irányzott hajítással beledobta az esővizes hordóba.... :)

Úgyhogy ezentúl kénytelen lesz autókkal játszani.

Ennyi volt az esős napok hozománya, a többi napon sütött a nap, úgyhogy eldolgozgattak az udvaron. (Megússza mindenki, ugyanis egyetlen fotót csináltam: hazaúton, amikor megálltunk Dföldváron fagyizni...)

Ami még hír!
Megkérdeztem már a Hédi nénit, vajon mi lesz Peti jele. (Pont a másik Eszti megy el  csoportból, aki énEsztim mellett öltözött, és neki csillag volt a jele. Biztos voltam benne, hogy azt kapjuk meg. )
De meg akartam rendelni a matricákat meg vasalóscimkéket a neten, így tudni szerettem volna tutira. (Esztinek is rendeltem anno egy-egy ív tulipánt még kiscsopi előtt és simán elég az ovi végéig.)
Na és azt mondta a Hédi néni, hogy választhatunk! Lehet a csillag is, de amúgy akármi, ami még nincs másnak. (Én azt hittem, csak meghatározott kb. 30 jelből lehet gazdálkodni)
És nem, olyannyira, hogy azt mondja: "pl. kisautó nincs". Én meg: "Hát akkor az keeeeeelllll!!!!"
És az lett!
Mennyire örülök, hogy igazi kisfiús jelet szereztünk? Nem kérdés! :) Úgyhogy boldogan meg is rendeltem a kisautós matricákat.