Csodák csodái

Előszöris emmegPéter meggyógyult, de tényleg. Ez egy csoda, de tényleg. Simán, egy hét alatt, antibió nélkül. De tényleg.

Aztán itt van az a bizonyos Nokia. Említettem vala, hogy csakis Nokiát vegyetek! Fenntartom!
Ez a Misipapa-féle teló -miután évekig gyötörték a gyerekek, majd halálát lelte az esővizes hordóban- harmadnapon feltámada.
Méghozzá úgy, hogy valójában 2 alkalommal is bedobta Pí a dédinél abba a hordóba, és már az első alkalom után sem működött, de Eszti nem engedte kidobni, mondván, jó lesz a póniknak telefonnak (jó, hagyjuk... :D ). És Laci a minap töltőre tette és tádáááám: most újra teljes pompájában működik. Csakis Nokiát!

Amúgy meg a főcsoda:
Nekem bezzeg olyan férjem van! Ohohóóóó!
Szóval ültünk még a múlt hétvégén Pesten egy kávé mellett, amikoris Laci jelentőségteljesen rám nézett, és bejelentette, hogy akkor most megvesszük a szülinapi ajándékomat, amit nekem szán. Hát izé, mondtam az nem jó, mert csak egy hónap múlva van, és ha most megvesszük, nem lesz semmi meglepi vagy valami.

De aztán elém tette mutatóba a saját pénzéből összespórolt összeget (már ettől lágyul egyébként a szívem, amikor új telefon vagy laptop helyett nekem teszi félre a pénzét....), de különben összegileg is sok volt és elmagyarázta, hogy mivel most vagyunk Pesten, most kell körülnéznünk.
És, mert szerinte én annyit futok, hogy megérdemlem (nem igaz ám, de a "megérdemlem" rész azért tetszett).
Szóval megérdemlem, hogy legyen egy igazán jó futócipőm!
A legszebb, hogy mindezt azért, mert tudja, hogy sosem költenék el ennyi pénzt a közös pénzünkből magamra (legalábbis, amíg egy laza GYES összegével járulok hozzá a családi kasszához, addig biztos nem.)

Ó igen! A 7 órás plázás után (Lacival, aki ezen a tényen egyszer sem nyivákolt! 5. számú csoda... ;) )  sikerült egy varázslatos új futócipővel gazdagodnom, ami egyrészt annyiba került, hogy jogos a kérdés: vajon magától fut-e (hát különben majdnem), de mindent tud, amit csak kell, sőt! És még ráadásul egy csodálatos, sötétrózsaszín álom.

Ésakkor az én férjem, de tényleg bibibiiii, még itthon induláskor elpakolta a futós szerkókat, és kikereste a legjobb futóútvonalat a környéken, számítva rá, hogy sikerül vasárnap vennünk nekem lábbelit. Így nagy romantikusan hétfőn reggel egy közös futással fel is avattuk az új cipőmet Pesten. A reggeli napfényben, kettesben, a Szilas patak partján.
Hát mi ez a történet, ha nem egy csoda???

Különben az arborétumban is voltunk valamelyik nap, és bár nem vagyok egy nagy fotóművész (finoman fogalmazok :D ), de azért asszem érthető okokból most indulnom kéne és venni egy sorsjegyet! ;)