Péntekes tökéletesség

Azzal kezdtük, hogy mindent megtettem annak érdekében, hogy az audiológián bebizonyítsam, hogy Pepi nem hall. Sikertelenül.

Szerintük semmi baj a hallásával, és igazából vissza sem hívnának kontrollra, de mivel csak valami génbaja van a kölöknek, esetleg fél év múlva nézzünk vissza.

Jaaa, hogy a bántó hangú kereplőre meg sem rezzent? A dobra sem? Azt nem magyarázták, hogy miért nem.

Aztán király volt, mert összefutottam Enikővel és Dóribébijével. (Nincs is jobb, mint egy jó kis babatali a kórházi folyosókon...), ahol addig tébláboltunk és fecserésztünk a vérvétel előtt, amíg rámtalálta a drágakedvelt főorvosunk, aki "hohóó, hamár itt vannak megnézem a Petit" felkiáltással egy röpke kardiológiai vizsgálatra is beráncigált.

Ez is jó volt, mert legalább megtudtam, hogy Peti szűkülete (ami a műtött részen kialakult) nem romlott tovább és azt is végre megkérdeztem, hogy miért szedi a vérnyomáscsökkentőt (mert az tiszta sor volt, hogy nem a kis satnya vérnyomása miatt). (Valami olyasmi, hogy a tüdőbe több vér jusson vagy nem egészen értettem, de mintha az is elhangzott volna, hogy majd egyszer elhagyható lesz talán. Én azt hittem, a szűkület miatt kell, és örökélet+1 nap.)

Úgyhogy a pénteki nap remek volt minden szempontból.

És később derült csak ki, hogy ez igazából csak előszobája a tökéletes hétvégénknek. (Vagyis király volt az egygyerekes családmodellt gyakorolni két napig. Eszti ugyanis elment Pestre Etumamával. Arról meg majd később, hogy állítólag tökéletesen viselkedik: szépen eszik, lefekszik aludni időben, amúgy meg metrózik egész délután. Én meg szeretném ebben a minőségben visszakapni holnap. :) )