2015. dec. 9.

Végre egy tálentum a családban!

Hát én meg voltam győződve, hogy félig megírtam egy bejegyzést már egy hónapja... de sajnos nem.... Soká fekszem le mai is... :)

Ami van, az mutogatnivaló.
Petikém fel van ruházva egy adag zenei adottsággal. A kérdés az volt, kezdünk-e vele valamit.

Nézzük az elejét, a felháborító és durva részét:
Peti 2015. júniusa óta egyetlen fejlesztést sem kapott. Az előírt az heti 3.... Ugyanis a Klik meg az óvoda nem tudtak megegyezni. Hónapokig.
Mondjuk most sem egyeztek meg, de beindult a fejlesztés a múlt héten. Amikor Petikém két hónap szakadatlan ovibajárás megbetegedett, és két hetet itthon nyaral.
Szóval idén valószínű, ha minden jól megy, akkor jövő héten kap fejlesztést. És vége az évnek...

Az a borzasztó baj, hogy nagyon pengeélen táncolnak az ő képességei, ott tartunk, hogy nagy a lemaradás, de talán fejlesztéssel sulira behozza. Na így  -fél év fejlesztésmentességgel -nem fogja....

Mivel spéci gyerek, mindig úgy álltunk hozzá, hogy figyelgetjük, aztán egyszer, ha azt érezzük rajta, hogy valamit különösen szeret, vagy ért hozzá, akkor megtámogatjuk.

Így jutottunk el -és ez a kedves tökjó és király rész: zeneterápiára.

Találtunk egy kedves zeneterapeutát, aki pszichológus is, nagyon szimpatikus csaj. Ő általában csoportokat tart, de Peti egyéni foglalkozásokra jár hozzá. Amikor először elvittük és Petikém megcsillogtatta az ő tudását, akkor azt mondta, hogy ő ilyet 4 évestől még nem látott, és mindenféleképpen érdemes lenne foglalkozni vele.

Úgyhogy most ő egyfajta örömzenélést folytat vele ezen alkalmakkor, meg szeretné egy kicsit tanítgatni, amennyire Petinek kedve telik benne (bár a múltkor mesélte, hogy Peti lecsapott a zongorájára, és azon aztán mindent lejátszott, és akkor meg akarta neki mutatni a több ujjas használatot, de hogy Pínek olyan kicsik az ujjai, hogy nem éri el a billentyűket. Szóval zongorista nem lesz. :) )
Peti imádja ezeket az alkalmakat, én meg megnyugtatom magam, hogy valaki csak foglakozik vele ezen a téren .

Októberben voltunk nála először, akkor határozottan emlékszem, hogy a xilofonon és bébizongorán lejátszott számok repertoire-ja az alábbi volt: Bociboci, Jingle bells, Hull a pelyhes.

És egy hónap alatt már nem tudom felsorolni mi mindent játszik le úgy hallásra. (Érik a szőlő, Alma, alma, Mikulás, mikulás- bármi, amit megismer...)
Már csak az tűnik fel, hogy hallok valamit, hogy játssza, és csak gondolkodom, mi ez? Ja igen, biztos a youtube-on hallotta... (pl. a Wheels on the bus).

Mutatok kettőt, amiket korábban felvettünk.
Egy időben állandóan énekelte is, iszonyat cukin ám! De itt sajna nem. De a xilofonozása is király.



Ez meg az első, hogy két kézzel nyomta neki. Azóta meg nem videóztuk, mert megszokott jelenséggé vált.




Hogy mit hoz a Jézuska?
2 oktávos xilofont, minizongorát és furulyát. Aztán hadd szóljon! :D

6 megjegyzés:

  1. Szia,
    Nem tudom, hogy szóltam-e már hozzá a blogodhoz, de nagyon régóta olvaslak! :D Peti annyira cuki és elképesztően ügyes! Én csak lesek nagy szemekkel! Nem tudom hányszor megnéztem már a videókat! :DDD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Deee...ismerős vagy... :D Szerintem mondhattál valaha valamit... És köszi persze. :)

      Törlés
  2. Aztaaa, ez nem semmi!! Nagyon ügyes, vagyis inkább zseniális!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ja, puszi ám neked is, csak mivel beszéltünk, így nem erőszakoltam ide ezt a pár sort. :)

      Törlés
  3. Azta! Aztaaa!!!! Aztaaaaaa!!!!!!! Móni!!!! Ez aztaaaaa!!!!! :) ...most csak ennyi jut eszmebe. :) (én, mint félig-meddig zenetanár: aztaaaaa!!!)
    Anna

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Néha azért kifejezetten ijesztő... :) Puszi nektek! És BUÉK!

      Törlés