"Hogy szolgál a kedves egészsége?"

Nincs semmi extra oka a nemírásnak, egyszerűen hagytam, hogy több, mint egy hónapig a félmaratonos posztomban gyönyörködhessen a világ. :)

Most azonban!

Elkezdte Píbádi az ovit szeptemberben (no jó, hát én még itt tartok a sztoriban).
Mert mesélnivalóan durva volt, hogy 7, azaz hét napot járt a hónapban oviba és megevett 3 kör antibiotikumot. Igenigen, én is csak néztem, hogy bírta, de azért megvan.

Elkezdte aug. 30-án, két nap múlva már taknyos volt (persze tüdőn landolós, szövődményes köhögősfulladós).
Majd meggyógyult (teljesen, totálisan), és 3 nap ovi után folyt az orra újra. Még pár napot így kihúzott, aztán újra kidőlt. 
Jó, szeptember vége óta legalább nem volt beteg, úgyhogy most így akkor ki lett egyenlítve a szeptember.

Ami aztán még hírérték, az ez (csak a szemét nézzétek):

Már megvan van vagy 2 hónapja. De pl. Pesten jártunk valamelyik hétvégén, és az öcsém is akkor lepődött meg rajta, szóval kimaradt a sztori mindenhonnan.
Amikor mondta  a szemész dokinő a szokásos kontrollon: hát gyanús neki, hogy nem az együttműködés hiánya miatt nem olvassa le a táblát, hanem nem is látja, noakkor legyen tapaszos.
Hát mondtam: "Ó igen!! Ez hiányzott, tudtam én!" Eredeti Tompika style :D

Viszont meglepően jól viseli. Sosem akarja levenni. Ami Pítől kisebb csodaféle.
Eladtuk neki KalózJack tapasznak, ami nem lehet más, csak tök menő, szóval őt most egyáltalán nem zavarja. (Más kérdés, hogy az utcán rendre megbámulják a kisgyerekek és felteszik a kérdéseiket az anyjuknak. Jellemzően: "Anya, hol a kisfiú szeme?" :D )
Meg, hogy azért az ovisfotózás napján csak beküldtük reggel a tapaszt, hogy miután lekattintották, utána tegye már rá az óvónéni, azért mégse maradjon már örök nyoma az ovis fotókon. :)

Eszti egészsége a másik véglet, az jól szolgál. Valójában volt beteg, neki mindig csak az orra folyik (de az nagyon), így legalább hiányoznia nem sikerült a suliból. (Nem, nem is akar. Elvetemült fajta ez, de tényleg... ) Egyszer belázasodott ugyan, amikoris azt sem tudtam vele mit is kell csinálni, mert vagy 3 éve nem volt lázas. De az is egy napig tartott csak és őszi szünet közepére esett.

Ő amúgy sajnos maximalistának néz ki, próbálom kinevelni belőle, de ez valami genetikailag meghatározott személyiségvonása lehet. Már most borzalom, mi lesz később!
Pl. jelentkezett mesemondóversenyre. Mert az olyan jó, amikor minden este tanulhattuk a mesét. Aztán persze tényleg ügyes volt, mert beválasztották az osztályban a 3 legjobb közé, így az iskolai versenyig eljutott. Onnan tovább már nem (ő ezt azért még személyes sértésnek vette.)
Már olvas és ír (nem azért mert már tanulták volna a betűket, hanem mert borzasztóan érdekli), és az összes szorgalmi feladatot megcsinálja... Köztársasági ösztöndíj lesz ebből meglássa mindenki!