Az első gyerek esetében még van a dolognak egy icipici misztikuma, de másodiknál... Váááá... Már előre látom a szétköpködött kaját, a szétcsorgatott, moshatatlan előkéket és a kajakészítés szenvedéseit (anno vagy 3 kislábos halt meg a kezeim között. Tudjátok, milyen gyorsan párolog el a víz a krumpli alól?).
Most, hogy Peti napok óta nem eszik rendesen (értsd: 100 a max, de azt már én erőszakoltam bele). Olyannyira nem eszik, hogy már nem is tudom, mikor kapott utoljára tápszert. Szóval hihetetlenül tudok időzíteni, mi?
na mindegy. Pont az a célom, hogy alakuljon a kaja, és akkor esetleg pont a tápi lenne elhagyható (ami jelenleg nincs is), szóval nulla logikus magyarázat.
De a lényeg, sok hűhó semmiért!
Megvettem a legszebb, legdrágább, legnagyobb (3 kanál almaléért ugyan minek?) édes almát.
Előszedtem a szekrény mélyéről az almareszelőt. Elmostam.
Lereszeltem az almát. Rácsodálkoztam, hogy jéé, ebből nem csak lé jön...
Elővettem a szűrőt, elmostam, leszűrtem az almát.
Előhalásztam egy kicsi tálkát. Dünnyögtem kettőt, hogy jéé, ez rószaszín. Majd elmostam.
Elővettem a Télapó tojta evőeszközöket. (okéoké Avent, de hogy még használati utasítás is volt hozzá. Mondjuk ne szóljak egy szót sem, és én még el is olvastam...)
Aztán Petit etetőszékbe ültettem, nyakába tettem egy -szigorúan promós- előkét. Az eredmény magáért beszél:
Nem a kajától boldog, viszont leszámolható mindhárom kanál almalé az előkén... :)
Lehet, hogy (még) nem szereti az almát, de gyönyörű a Kicsifiú! :)))
VálaszTörlés