Babakocsi

A tegnapi napon:
volt net,
volt időm,
Eszti is jó formában volt.
Hogy miért nem írtam semmit, az csakis a legújabb őrületnek köszönhető... Babakocsi...

A sztori (természetesen) Laci hibája, aki felvetette, hogy egyszer x alkalommal lehet, hogy Pesten kéne találkoznunk, amikor ő máshonnan jön én meg felmehetnék Esztivel és partyznánk valamit! Ja, csakhogy egyetlen bibi van: a nagybatárbabakocsi. A mi Graconk egy szuper darab, imádom is, de az az egyetlen hátránya (amelyet amúgy még sosem éreztem), hogy nagyon nehéz. Szóval ezzel felszállni bármilyen járműre is... Áááá, lehetetlen...

Másrészről meg, ha Laci év végén hosszabban elutazik, akkor muszáj lesz mobilabbá válnom.

Harmadrészt pedig a jó idő beköszöntével többet tervezünk utazni, mint eddig. Így jelenleg vagy a babakocsi utazik vagy a gyerek. Aztán mi meg mindkettőt szeretnénk.(Bármilyen meglepő.)

A dolog úgy indult, hogy én imádom a jelenlegi babakocsinkat, így csak valami nyaralós megoldás kell: esernyőre csukható és könnyű, valamint olcsó.

A tegnapi nap folyamán oda lyukadtam ki: le akarom cserélni a jelenlegi kocsit egy lapra csukható, könnyű és drága kocsira.

Laci persze vétózza folyamatosan az én tegnap a neten megtalált csodálatosgyönyőrű sportkocsimat, a lehető legjobb érvekkel:
a) nem 30ért akartuk megvenni, hanem 15ért max.
b) nem lehet esernyőre csukni, így akkora lesz összecsukva, mint a mostani,
c) a városban sehol nem kapni hasonlót sem, így kipróba nélkül nemááár.

Hát jójó, az ő érvei ellen itt az én tökéletes érvem:
De ollan szééép!
(Nem anyuuu, nem 3 kerekűűűű!)

A jelek: Laci nyafog, hogy ez így nagyon nem jó.
10 perc múlva Hajnikával csacsogtam telefonon, aki nem tudott a napi babakocsi akciómról és elmesélte, hogy tesójának volt nagyobb fazonú babakocsija, ami utazáshz nem jött be, így most náluk van a másik, amit vettek (egy fasza, egy kézzel esernyőre csukható).

Egyelőre engem a témában lelőni sem lehet ugyebár, ez teljesen jellemző.
Érvek sokaságát gondoltam már ki.
Már csak a meggyőzés izgalma marad hátra....