Ó az a csodás játszótér!

Hétvége szerintem Petinek maga a Kánaán volt.

Valahogy a jóidő beköszöntével maxra erősödött benne a játszótér mánia. Hát én bevallom azt hittem, hogy lassan ez már kihalóban van, de úgy látszik, még van egy nagy felszállóág...

Már kisbab' korukban is utáltam menni a játszótérre. Ott ülni a játszótéren. Minő rettenet: homokozni a játszótéren!

Ahhoz képest már rinyálnom sem kéne, mert voltaképpen csak ott kell ülnöm a kispadon és győzködni magam, hogy "ó, ez igenis jó nekem!" Barnul pl. a lábam, meg ilyenek.

Viszont amíg így lustán ültem, és az anya löksz a hintán? kérdésre nyögve rendre azt a választ adtam, hogy "ahhh, tanuld már meg lökni magad édes fiam!"
Így már alakul az is. Úgy megmotiváltam, mi? :D
(Jó, persze koránál fogva is már illik azért lassacskán eljutni ide, de az ő esetében azért örülünk ám.)

Szóval elérte a szinteket: fel tud mászni a mászókára (tavaly a méretei miatt volt, ami necces volt), le tud csúszni a tűzoltócsúszdán, és tudja magát lökni a hintán. Más nem is kell!

Ráadásul a mozgásfejlődési zizik miatt a fejlesztésen kifejezetten javasolták nyárra a játszózást. Hajajjj... nem menekülök én már sosem!

(Eszti neccesebb, őt már mindez kevéssé érdekli. Neki csak akkor kafa a játszó, ha összebeszélünk ismerősökkel, és van játszópajtás. Nagylányos.)

Na. Hétvégén volt fórumtali. Mert biza, mi már 7,5 éve tényleg csoportot alkotunk. Margitszigeten a nagy játszón találkoztunk. Király volt!
Peti 5 órán át nyomta. Általában teljesen egyedül persze.... Egyszer húztam el lángost (és az ilyenkor megkerülhetetlen kék vattacukrot) enni. Eszti inkább társasozott.

Aztán Pesten aludtunk, hogy vasárnap programozzunk valamerre. (Ezekkel már képtelenség otthon ülni hétvégén, így valahova mindig megyünk.) Laci, hogy bebizonyítsa, hogy ő igen kemény legény, vasárnap délelőttre egy kafa játszózásba egyezett bele. ("Tudod, hogy úgy utálom. Bárhova máshova elmegyek, csak a játszótérre ne!" Akkor gyere strandra! "Na jó, oda se... " :D )

Úgyhogy nagy esemény volt ez minálunk: Laci a játszótéren!
Hát kb. térben ott volt. Na. Azért nem ült le homokozni. :D

Délután meg Tabajdra mentünk el, mert a mezítlábas park Eszti nagy vágya volt. Még tavaly beígértük neki egy ilyenben kirándulás után, és most tudtuk betartani az ígéretet. Jópofa dolog ez amúgy! Ráadásul a piknikezéssel is szívja a vérünket az első napsugarak megjelenése óta, úgyhogy azt is kipipáltuk neki.

Én azért sikítoztam aprókat útközben... ;)

És a patak iszapjában tapicskolást már hősiesen nem vállaltam be. 

Mondhatnánk, hogy olcsón megúsztuk, de mivel Laci este lefehéredve jött be a hálóba közölni, hogy átgondolta, és szerinte rossz helyen mentünk le az autópályáról, egyel később, mint a matricánk engedi, így ezt nem mondom.
Mondtam neki, nem baj, kérünk részletfizetést, méltányosságot, kiköhögjük majd azt a 15-öt vagy mennyiaz.
Majd ment egy kört a konyhában, és visszatérve bejelentette, hogy oké, de visszafele ugyanúgy hamarabb mentünk fel a pályára... Hátizé. Affenébe!

De ez persze nem ront a hétvége megítélésén. Majd kérünk részletfizetés, méltányosságot és kiköhögjük azt. (Tudom ám, hogy ott pont szarnak a méltányosságra. ;) )