2016. jún. 15.

Évzárás

Nade most tényleg, hát nem irtó cuki?


Szerencsére csak évzáróra szokták kérni a kifejezetten fehér ing/fekete gatya párost, mert Pínek ez is a tavalyi szerkója, de decit nem nőtt benne, és a kis termete miatt így 15 cm-es a felhajtás (mindig félek, hogy egyszer leesik az alja.)

Az évzárón annyira nem égetett be, mint mondjuk az anyák apján. Bár már harcedzettnek számítok, az anyák napi műsort is mosolyogva tűrtem. (Ott ugyanis egy sorban álltak, ő egy ideig mondta, amit kell, majd elkezdett mutogatni rám, majd a sorból óvatos, apró léptekkel kiosonni- feltűnésmentes volt valóban... ;) , majd az utolsó éneket -amelyen egy átlag anyuka már a könnyeit törölgeti,- ő végig brümmögte. Megjegyzem, tök jól, pont az ütemre csinálta. :)
Szóval annyira nem érzékenyültem el, miután az egész anyuka sor ott röhögött mellettem.
Végül átadta az ajándékot nagy vidáman: anya, három szemet rajzoltam neked.

És nem viccelt. :D


(Erről jut eszembe, a minap kaptuk meg a behívót 5 éves státuszra. Mondja a védőnő az időpontkéréskor, hogy "meg hozzatok már légyszi egy családrajzot". Először kikerekedett a szemem, mert rájöttem, hogy Esztinél is kellett ilyen.
Aztán megkérdeztem, hogy az úgy jó lesz-e, hogy az egész család egy mentőautóban ül és senki nem látszik ki belőle. Merthogy a mentőautón kívül kb. semmit nem tud rajzolni.
Nem egy finommotorika fenomén, na.)

Szóval az évzáró egy irtó hosszú műsor volt (vagy fél óra), nem semmi, hogy ezt így betanították az óvó nénik a csoportnak (vegyes csopi még mindig, és most több, mint fele már nagycsoportos volt). Petikém azon kívül, hogy egyszer összeverekedett a mellette álló kisfiúval, meg kb. egész végig H. nénire próbált rámászni, végülis ügyes volt. (Végignyomta a fél órás műsort, énekelt, körtáncolt, és még a 4 soros szövegét is elmondta. )
Emberek, 6 sorban csorgott a hátamon végig a víz, mire véget ért a műsor.

De kapott érte fagyit, csakis csokisat, hát persze! (Ez azért különösen jó, mert már előre látom, hogy idén nyáron csak és kizárólag csokifagyit lesz hajlandó enni. És így én is, aki rendre nyalom körbe, hogy ne folyjon. Már most utálom a csokifagyit... ;) )






2 megjegyzés:

  1. Szia Móni!
    Nemrég találtam rá a blogodra és annyira tetszett, hogy kb. végigolvastam az egészet, roppant jó szórakozás volt több napon át! Szóval gondoltam, kommentelek már egyet, hogy tudassam, nagyon jó élmény volt megismerni egy kicsit az életeteket, bepillantani a napjaitokba. És írj ezután is, várom a szupi történeteket a csodaédi gyerekeidről!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Te kétségtelenül nagyon kedves vagy! Mondjuk napokig ezt olvasni... Erre még én sem lennék képes. Asszem. :)

      Törlés